REtikül és ami belefér...

Fel a falra!

Mivel igen olcsón sikerült néhány új képkeretet vásárolnom(Kik leértékelt holmik polca),kezdődhetett a kísérletezés…melyik keretbe,melyik kép kerüljön.

IMG_0260

Közben eszembe jutott,hogy nem is olyan rég vettem néhány konyharuhát(Pepco,Jysk),aminek annyira tetszett a mintája,hogy sajnáltam rendeltetésszerűen elhasználni.

Gondoltam kipróbálom a fotók hátterének,kicsit különlegesebbé téve azokat.

Ez lett belőle…

Simán beszabtam a keretebe a konyharuhákat,rá kerültek a képek,fehér kerettel(sima papírból vágtam ki).

IMG_0263

IMG_0264

IMG_0265

IMG_0284

IMG_0299_resize

A falon is mutatom!

De nemcsak a keretek -telistele emlékekkel- kerültek ám fel…mindenkiből egy kicsi.

Szögeltem fel régi lakatokat,kulcsokat,a dédipapa által írt házi áldást,fényképezőgépet,amivel a gyerekkori képeink készültek,sőt még egy versenyautót is 🙂 .

IMG_1160_resize

IMG_1164_resize

IMG_1168_resize

IMG_1171_resize

IMG_1173_resize

IMG_1179_resize

IMG_1177_resize

IMG_1181_resize

IMG_1178_resize

IMG_1184_resize

IMG_1162_resize

Ilyen lett egy sok-sok évet átölelő,emlékekkel teli fal,amire nekünk  nagyon-nagyon jó érzés ránézni!

Persze bármikor  változtatható,a képeket kicserélhetjük,bővíthetjük egyéb kincsekkel.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

Kreatív koffer

Ahogy beköszönt a jó idő,irány a kert,a gyerekekkel.

A mozgásos játékok mellett,jól esik néha az árnyékban megpihenni…ilyenkor bentről lassacskán ‘kiszivárognak’ a játékok,rajzeszközök…de ez nem is baj…sőt!

Milyen csoda klassz rajzok/festmények születnek a szabadban.

A kipakolás és a bepakolás elég macerás…

ezért született meg, a hordozható,kreatív láda ötlete.

Adott volt ez a régi katonai fa láda,amiről már korábban hőlégfúvóval leszedtem a festéket.

Kicsit feljavítottam az állagát,mégis csak két gyerkőc fogja használni.

IMG_1019_resize

Kevés csiszolás után,beltéri lazúrral átdörzsöltem az egészet,kívül-belül,fent-lent

IMG_1021_resize

IMG_1026_resize

A belső,felső felére pedig táblafestéket kentem,hogy rajzolható legyen.

A külső,alsó fele pedig ASCP cream színt kapott,kicsit visszacsiszolva,waxolva.

Telepakoltuk a különböző festékekkel,ceruzákkal,krétákkal,filctollakkal,ollókkal,ragasztókkal,papírokkal és már vittük is ki a fűbe!

A belső felére krétával lehet szépséges műveket alkotni.

IMG_1057_resize

IMG_1056_resize

IMG_1059_resize

IMG_1055_resize

Azt hiszem megtaláltam a számunkra lehető legjobb ceruza/filctoll tartókat is.

A nagyszüleim ezekben zománcos füles bögrékben melegítették a tejet,teát stb.

A dédik örvendezve,nevetnének szerintem,ha látnák 🙂 …

Masszív,nem borul fel,sok belefér,könnyen megfogható a kis gyerekkezekkel a füleknek köszönhetően.

IMG_1063_resize

IMG_1064_resize

IMG_1065_resize

Amikor lecsukjuk,tökéletes kis asztalkánk lesz…

IMG_1068_resize

IMG_1072_resize

IMG_1074_resize

IMG_1092

IMG_1093

IMG_1066_resize

…és aztán egyszer csak hupppsz’ a kis körmöcskék is ‘véjetjenül’ filctollasak lettek 😀 😀 😀 …

IMG_1083_resize

IMG_1081_resize

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

Szemed a pályán legyen

Sokszor jártam már Szentendrén,de a Városi Tömegközlekedési Múzeumban még nem.

Szeretem a régi dolgokat és,azokat a helyeket,melyek megőrzik azokat.

Csodálva nézem végig az egykori bkv-s járműveket… és szokás szerint elidőztem a részleteken.

Nagyon-nagyon tetszettek a régi feliratok,számok,alkatrészek,vasak,színek,formák…egyszóval minden.

Érdemes benézni,ha arra jársz!

Részleteket itt találsz:

http://www.bkv.hu/hu/muzeumok/varosi_tomegkozlekedesi_muzeum_szentendre

Néhány kép Tőlem,kedvcsinálónak…

IMG_0977_resize

IMG_0865_resize

IMG_0867_resize

IMG_0870_resize

IMG_0871_resize

IMG_0885_resize

IMG_0887_resize

IMG_0892_resize

IMG_0897_resize

IMG_0899_resize

IMG_0900_resize

IMG_0912_resize

IMG_0923_resize

IMG_0930_resize

IMG_0932_resize

IMG_0933_resize

IMG_0935_resize

IMG_0937_resize

IMG_0938_resize

IMG_0939_resize

IMG_0942_resize

IMG_0946_resize

IMG_0951_resize

IMG_0952_resize

IMG_0954_resize

IMG_0956_resize

IMG_0959_resize

IMG_0961_resize

IMG_0963_resize

IMG_0964_resize

IMG_0966_resize

IMG_0967_resize

IMG_0968_resize

IMG_0969_resize

IMG_0971_resize

IMG_0975_resize

IMG_0977_resize

IMG_0980_resize

IMG_0981_resize

IMG_0987_resize

IMG_0989_resize

IMG_0990_resize

IMG_0992_resize

IMG_0993_resize

Köszönöm,hogy velem tartottál!

A facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

 

Furcsa szerzet

Egy régi garázsban érdekes dolgokat lehet találni,például ezt a gurulós valamit,amiről aztán kiderült,hogy egy régi porszívó alja lehetett…

13071716_1059471047453753_824918982298593119_o_resize

IMG_9994_resize

Ím fénykorában,leginkább Artditu nagyanyjának tudnám elképzelni:

13051757_1088023247887200_83360698842683252_n

Amint a képeken is látszik csupa rozsda volt…de nekem annyira megtetszett,olyan kedves,vicces a kis kerekeivel.

Először arra gondoltam,hogy valami cserepes virágot teszek bele,de a következő gondolatom a gyerekek voltak!

Biztos fel tudják használni a játékukban,mert az ilyen érdekes,gurulós valami biztosan jól jön,bármilyen játékhoz!

Azért kicsit rendbe kellett tennem,ilyen rozsdásan nem adhattam nekik.

A legegyszerűbb megoldás a Hammerite festék volt.Találtam is a sufniban,a festékek között,barnát.

Átkentem 1x…rá némi pötty(AnnieSloanChalkPaint cream szín),kívülre is egy kis krém szín+wax és már mehet is a lányoknak.

(Egész jól megfér ‘Hammer’ és ‘Annie’ egy helyen 🙂 )

IMG_0398_resize

IMG_0403_resize

A nappali játszósarkába került.Belepakolható bármi,ami épp a játékhoz kell és könnyedén átszállítható a lakás túlsó pontjára.

IMG_0392_resize

IMG_0419_resize

IMG_0426_resize

…de a legeslegjobb beleülni és lábbal hajtva gurulniiiii 🙂 …

IMG_0407_resize

IMG_0409_resize

IMG_0412_resize

Hát egy ilyen furcsa szerzet lett az újabb játék ( gyerek 🙂 ) tárolónk/szállítónk.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

Kilincsmese

Van már vagy másfél éve is,hogy Vera elküldte ezt a mesét,azóta nem megy ki a fejemből.Tervezte,hogy Ő is blog formájában,gyűjtögeti és teszi közzé meséit…de azóta fontosabb feladatokat szabott rá az élet…Így kértem,hadd tegyem közzé a Kilincsmesét,mert nekem annyira megtetszett és szerintem más is szívesen olvasná.

Sokszor megállok régi kapuk előtt és gyönyörködöm bennük,na és a hozzájuk tartozó kilincsekben is,mert csodaszépek…

és persze le is fényképezem!

Szerintem,ha egy ódon kapu mesélni tudna,hasonlókat hallanánk 🙂 …

Fogadjátok szeretettel Pluta Vera meséjét:

 Kilincsmese

Hol volt hol nem volt volt egyszer egy város, girbegurba utcácskákkal meg széles, forgalmas útakkal. Az egyik ilyen szélesebb és forgalmasabb utca közepén állt egy nagy tömörfa kapu. Sötét, vastag lécei között nem látszott át egy huncut napsugár se. Ennek a nagy, komor, boltíves kapunak egy fényesen csillogó, hatalmas kilincse volt. Amolyan régi fajta, két kézzel lenyomni való, díszes rézkilincs. Sokan megcsodálták akik arra jártak.

Ám senki se tudta, hogy a kilincs utca felőli része igencsak neki volt keseredve s napról napra szomorúbb lett. Míg ugyanis ő a poros, autópöfögéstől hangos utcát nézte nap mint nap, a kilincs másik fele a kapu túloldalán egy gyönyörű, álombaillő kertet látott. A ház belső udvarán ugyanis egy gyönyörű kert volt, közepén szökőkúttal, amibe madárkák jártak fürödni, mindenféle hangos, színes és érdekes madarak. A szökőkút körül fehér kaviccsal leszórt ösvényeken lehetett a szebbnél szebb virágok és bokrok közt sétálni, volt ott magnólia-, oliva- és tulipánfa de még kis pálmák is! A kilincs belső fele minden nap hosszan mesélt a porban pislogó kinti társának a benti csodákról a kulcslyukon keresztül. Elsuttogta neki épp milyen kismadár érkezett a kútra, melyik rózsabokor a legszebb és legillatosabb. Minden apró, békés részletet elmesélt. Azt is ha mókus tévedt arra, vagy sündisznó zörgette a bokrok alját, hogy mivel játszottak épp a házbéli lányok a kertben vagy hogy a háziasszony melyik virágból kötött éppen hatalmas csokrot egy benti vázába.

A kinti kilincs rettenetesen vágyott rá hogy ne csak hallja de lássa is ezt a sok szép csodát, de hiába, csak egyre porosabb és szomorúbb lett. Addig-addig lógatta a fejét míg egy szép napon a földre pottyant nagy bánatában. Az arra járók nekimentek, vagy belébotlottak, kicsit arrébb is rugdosták s már olyan koszos lett, hogy alig látszottak szép kacskaringós díszítései. Ekkor arra járt egy világutazó s meglátta a földön heverő kilincset, nagy örömmel kezébe vette, megcsodálta, megtörölgette és nagy gyönyörűséggel a táskájába rejtette; – “Gyere te szép kilincs, legyél társam a következő nagy túrámban. Örülnék ha elkísérnél, hosszú útra megyek ám!” A kilincs szívdobogva hallgatta s boldogan lapult meg  a vándor táskájában. A vándor bizony mindenfele járt. Bejárta a fél világot a kilinccsel a táskájában. Voltak Afrikában, Ausztráliában, délen és északon, jeges hegyek közt és meleg tengereken. Sokszor eltévedtek és sok kalandban volt részük, a vándor minden szépet megmutatott a kilincsnek s sok különleges tájat és állatot láttak együtt.

Hosszú-hosszú vándorlás után történt egyszer, hogy a vándor és a kilincs visszaérkeztek a kilincs városába. Épp azon az utcán sétáltak ahol a kilincs régebben lakott. A vándor észrevette, hogy az egyik szép nagy kapun pont ugyanolyan kilincs van mint az ővé, kicsit elcsodálkozott, de hamar rájött mi lehet az oka. A kilincs, amit ő talált biztosan erről a kapuról esett le. Szomorúan elővette hát a kilincset és így szólt: – “Kilincs, mindenfele jártál velem, de úgy látom te innen jöttél, ide tartozol, visszaakasztalak ide, hogy az itt lakók észrevegyék; előkerült eltűntnek hitt kilincsük. Örülök, hogy velem tartottál, légy boldog újra itthon!”- ezzel a másik kilincsre akasztotta útitársát s továbbindult újabb kalandokra. A két kilincs boldogan ölelte meg egymást, most először. A hazaérkezett kilincs kérdezte társát, hogy került ide ki az utcára. Ő elmesélte, hogy amikor a kinti kilincs eltűnt a háziak a bentit, azaz őt, tették ki helyére s bentre csak egy egyszerű kis pótkampó került. Majd ő faggatta merre járt társa ez alatt a hosszú idő alatt?

Nem sokáig beszélgethettek azonban így, mivel észrevették az előkerült kilincset a házban lakók s nagyon megörültek neki, megtapogatták, megsimogatták és gyorsan a helyére tették, de ezúttal a kapu belső oldalára! A kilincs elámult nagy szerencséjén, minden vágya teljesült, sőt még több is mint amiről valaha is álmodott!

S így történt hogy ezentúl a benti kilincs suttogott szebbnél szebb történeteket a kinti kilincsnek, de nem a kertről, amit mindig látni vágyott, hanem arról a sok csodáról, amit a vándorral látott s amiről a kilincstársa még csak nem is hallott. Azóta is ha finom nyekergést hallasz öreg kilincsétől a nagy kapunak biztos lehetsz benne a meséje még korántsem ért véget.

IMG_0085_resize

IMG_0094_resize

IMG_0095_resize

IMG_0129_resize

4

IMG_5090_resize

IMG_0026_resize

IMG_0097_resize

IMG_0098_resize

IMG_0100_resize

IMG_0115_resize
Vera megígérte,hogy lesz folytatás!

Én már nagyon várom!!!

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!