REtikül és ami belefér...

Pár perces nosztalgia

Amikor az öreg házban pakoltunk össze,akkor találtam ezt a régi szaloncukros dobozt.

Benne selyempapírközé csomagolva néhány díszt.

Amikor kinyitottam,emlékek sora pergett le a fejemben és a szívemben.

Együtt Karácsonyoztunk mindig,az egész nagy család,a nagyszülői házban.

Angyalkák.

Csengőszó.

  Ajtónyitás….

és elvarázsolódva álltunk a csillogó fa előtt.

Énekszó.

Ölelés.

Ajándékok.

Aranyló húsleves.

Halászlé.

Nyugalom.

Nevetés.

Öröm.

Boldogság.

Egymásra figyelés.

Sok-sok közös játék.

Ezeket próbálom én is továbbvinni,hogy a mi gyermekeink is erre emlékezzenek,ha kinyitnak,majd harminc-negyven év múlva egy dobozt,amiben találnak néhány díszt…

img_9904_resize

img_9908_resize

img_9912_resize

img_9918_resize

img_9919_resize

img_9929_resize

img_9934_resize

img_9938_resize

Köszönöm,hogy velem nosztalgiáztál!

A fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!