REtikül és ami belefér...

Vasárnap a helyett,hogy meglévő ládáimat csiszatoltam volna, egy könnyedebb szórakozási formát választottam…kimentem a helyi bolhapiacra(ami sajnos egy évben csak 4x kerül megrendezésre).

Annyira szeretem ezt a színes,mindenféle forgatagot…sűrítve soksok év,tárgyak,emberek,sorsok.

Az itt megvásárolt dolgok pedig új értelmet kapnak,nem a szekrény mélyén vagy a kukában végzik 

és ez nagyon jó!

Akkor élvezetes igazán,ha az embernek van ideje beszélgetni is,

így a vásárolt tárgy mellé egy-egy történetet is kaphat,ajándékba.

Hát jöjjön a képes beszámoló.

 Igazi ‘pajtik’…

 A gyufás skatulyákat itt találtam.Mondták,őket is nyugodtan fotózzam,meg fel is rakhatom azzzzinternetre 🙂 

Hát ím…fenn van 🙂 !

 Persze,hogy gombokat is válogattam…

II.Fülöp személyesen és kastélyos fotósorozatok…

 Tükörkép… 

Gyönyörűűűű könyvborítók…

Gyönyörű metszetek…

 …és a legfőbb kedvencek…

 Szóval,irány a bolhapiac!

Éljen az újrahasznosítás!

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul

Már rég szerettem volna egy karperecet magamnak,de valahogy sosem találtam olyat,amit szívesen hordanék.

Nagyon örültem,mikor Orsi megszervezte nekünk a polányi hétvégét és a programunkban szerepelt az ékszer készítés is.

Készítettem én már újrahasznosított anyagokból,gyöngyökből,kész elemekből nyakláncot…

…de ez más…

Orsi blogja,-DASH-,itt olvashattok,az általa megálmodott és megvalósított igazán egyedi szépségekről.

Igen,ez más kategória…

itt a fém részeket maga munkálja meg Orsi,

itt nincsenek készen vásárolt alapok,sablonok,

nincs gépiesített eljárás,

….minden  kézzel,szívvel,lélekkel készül(és olykor verejtékkel).

Ezt látva és tapasztalva,bizony meglepődtem mi munka van egy-egy ékszer mögött.

Bevallom az én karperecemben is javarészt Orsi keze munkája van(és Betti is mint fővilágosító,közreműködött 🙂 ).

Mikor harmadszorra szakadt el a fűrész a körök kifűrészelésénél,hát kezdtem feladni…

Szóval nem egyszerű egy rézlapból karperecet varázsolni..

de Orsi segített és elkészült 🙂 !

Ím…

 Ez az első és remélem nem az utolsó 🙂 !

Köszönöm Orsi 🙂 !

Szóval,ha igazán egyedi és különleges darabra vágysz,

bátran keresd: -DASH-!

Köszönöm,hogy benéztél!

 

Gondoltam ennek a kis sámlinak jár egy röpke bejegyzés.

Annál is inkább,mert most próbáltam először a méltán híres Annie Sloan festéket.

A magyarpolányi alkotó hétvégénk során,Erika(Az Asztalom blog szerzője/festője),hozta a gyönyörűséges bőröndjét,telis tele festékekkel,ecsetekkel.

Az én sámlim,egy szinte mai darabnak számító natúr,sárga,vastagon lakkozott(ez így mind brrrrr…) darabként érkezett a helyszínre.

Én elsőre,simán nekiálltam volna,fáradságos munkával lecsiszolni róla a vastag lakkréteget.

Era megnyugtatott,erre semmi szükség!

Mehet rá a festék nyomban.

‘Kis’ hezitálás után kiválasztottam a két színt:cream és olíva.

Annyira nagy elánnal estem neki,hogy az eredeti állapotról nem is készült fotó…

de…

azért menet közben eszembe jutott ez…

így az ülőkéjét még natúr/lakkos verzióban elkaptam:

 Első lépésként az egészet lefestettem cream színnel,két rétegben.

Száradás után,az alfelére festettem az olívát.

Majd szolidan visszacsiszoltam.

 Itt kérem,komoly,koncentrált munka folyik 🙂 !

Köszi a képet Nikinek!

(Szépséges fotókat készít ITT megnézheted)

Ebben a változatban hoztam haza…de tudtam,még ez nem a végleges állapot.

Azt mondták,hogy olyan elegáns lett 🙂 …

no,de én nem annyira elegánsra akartam,

így aztán még csiszoltam egy keveset.

A végén a fantasztikus wax következett.

A szélein és itt-ott kapott egy kis umbra,antik pasztát(pentart).

Annyira szerettem csiszatolni,waxolni,hogy biztosan nem ez lesz az utolsó darab,sőőőt 🙂 !

Köszönöm Erika az útmutatást és a segítést!

A kis sámlinak nincs állandó helye(eddig sem volt),mindig oda kerül,ahol épp szükség van rá.

 Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Facebook-on is megtalálsz.

https://www.facebook.com/REtikul

Igazából nehéz bevezetőt írni ehhez a bejegyzéshez,sőt a megfelelő szavakat is megtalálni az egészhez.

Amikor egy csapatnyi szív-lélek,hasonszőrű ember,azonos érdeklődéssel…egy csodás kis faluban alkotva,beszélgetve,nevetve,együtt eltölt egy hétvégét …hmmm… és  mint résztvevő ezt most szavakba kellene öntenem…hát nem tudom.

Boldog vagyok,hogy ott lehettem…

Veletek,

hogy készíthettem linó metszetet,

bakelitre is karcolhattam,

végre kipróbálhattam mesteri útmutatással a híres Anne Sloan festéket,

kedvemre koptathattam,csiszolhattam és persze waxolhattam,

láthattam és tapasztalhattam mennyi munka van egy réz karkötő elkészítésében…

és mindeközben sokat nevethettem,jókat beszélgethettem és hihetetlen jól érezhettem magam,

Veletek együtt!

Köszönöm!

Orsi

Betti

Erika

Cili

Niki

Bálint 

Zoli és Tomka!

Szavak helyett beszéljenek a képek!

Magyarpolány…

Ilyen helyen alkotni…

 Kiss Miklós,üvegtervező iparművésznél…

 Alkotás,mindenek felett…

 A csapat 🙂 …

 Köszönöm,hogy ott lehettem!

Remélem más is kedvet kapott…

Irány Magyarpolány!