Régi komód

Az úgy kezdődött,hogy az egyik kedves kolléganőm megkérdezte,hogy befogadnék-e két régi komódot…

Hát persze…két régi komód mindig jól jön!

Egyébként is szeretem a komódokat,meg a régieket is.

Praktikus bútordarabok,sok mindent elnyelnek és még sem azt a hatást keltik,mint egy nagy beépített szekrény,továbbá szerintem ezeknek a régi daraboknak lelkük is van…

Kezdve attól,hogy kézzel készültek,van bennük anyag és a faragásokat sem lehet csak úgy szív nélkül rájuk rittyenteni.

Szóval a komódok jöttek(pontosabban egy másik kedves kollégám hazaszállította nekem,kis teherautó kellett hozzá,mert elég méretesek),én meg majd elájultam mekkorák.

Most az egyikről írok(később a másikról is)…

Kezdő állapot,láb nélkül,szúnyomokkal,ütötten-kopottan mégis gyönyörűen,eredeti kerámia fogantyúkkal.

Lábakat esztergáltattam neki az eredeti kitörött/eltörött alapján.

Alaposan átkentem szúölőszerrel.

A festéket megint magam kevertem.

ITT a recept,ebben a bejegyzésben találjátok,

annyi a változás,hogy a fiókok szürkések lettek,egy kis fekete és barna akrillal színeztem az alap festéket.

Visszacsiszoltam az éleken és imitt-amott.

Záráskép ASCP wax(nekem ez vált be a leginkább) került rá.

Az eredmény:

A nappaliba került:

Annyira nagyon megtetszett ez a kis lámpa és ezek az egyszerű képkeretek(Pepco),így a komód tetejére kerültek.

A lányok is birtokba vették:

Ez úton is köszönet Katinak,hogy nekem adta és nem hagyta veszendőbe!

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

Hamarosan mutatom a másik komódot is!

A fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/