Sikerült elcsípnünk az ősz utolsó melengető napsugarait Zebegényben.
Visegrádon,Kismaroson sokszor jártunk már,de Zebegény valahogy mindig kimaradt.
Most bepótoltuk és igazán ajánlom mindenkinek!
Olyan csodás látvány tárul elénk,a Duna irányában,egészen Kismarostól,Nagymaroson át Zebegényig.
A szokásos őszi szünetes vírusok miatt,sajnos csak másfél napot töltöttünk el itt,de legalább egy heti gyönyörűséget láttunk.
Nem mentünk múzeumba,kiállításra,sőt még gyerekprogramra sem!
Csak csodáltuk a kis falu dimbes-dombos utcáit,házait és az azokat körülölelő természetet…
sétáltunk,rúgtuk,dobáltuk a zizegő csodás színekben játszó faleveleket…
….rácsodálkoztunk a régi házak apró szépségeire…
…kincseket gyűjtöttünk…forrásvizet ittunk…
…követtük a kis patak zubogását…
…felcaplattunk a csodás panorámájú Kálvária dombra…
falevélből csokrot kötöttünk…a Dunába kavicsot dobáltunk…
Ilyen helyen töltekezik igazán az ember!
Az újrahasznosítás és a lakberendezés se maradjon ki…a szállásunkról is szeretnék írni.
Nagyra értékelem azokat a vendégházakat,ahol a berendezés újrahasznosított…ahol a régi bútorokat felhasználva teszik otthonossá,családiassá a tereket.
Ilyen a Villa Idill is.
A háziasszony,Judit gondosan,jó ízléssel válogatta össze a régi berendezési tárgyakat és egy kis átalakítással,festéssel tette azokat maivá.A falakon régi fotók,cikkek a környékről.
Öröm ilyet látni,hát még ilyen helyen vendégeskedni!
Bátran ajánlom baráti társaságoknak,nagyobb családoknak is egyaránt!
Néhány részlet…
Nagymaroson az Édeske konyháján jót ettünk,a partól pedig megcsodáltuk Visegrádot,kompra keltünk…de télen tuti visszajövünk,meg tavasszal sőt nyáron is 🙂 !
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A fb.on is megtalálsz:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: