Mi sem jobb,mint tél közepén(pláne,ha egy makacs vírus szobafogságban tart minket) elővenni a nyári fotóalbumokat(igen,én mindig készítek albumot vagy előhívatom simán a képeket,mert a gyerekek nagyon szeretik nézegetni,így az emlékeket felidézni) és hosszasan elmélázva emlegetni a tengerpartot,a napsütést a sok-sok nyári élményt.
Nem csak beszélgetünk,’emlegetünk’,hanem a játék részesévé is válnak a gyűjtött nyári kincsek vagy épp egy-egy emlék inspirálta újabb alkotás kerekedik…ami aztán kikerül a falra vagy beépül a játék térbe.
Ez az ötlet is így jött…
konzerváljunk egy csepp nyarat…
készítsünk mini emlék képet újrahasznosított anyagokból.
Szeretjük a halat,a konzerv verzióból szendvicskrémet szoktam kutyulni,majd gondolkodás nélkül hajítom a kukába a konzervdobozt.
Most nem így történt.
Alapos tisztítás után,lefestettük akril és krétafestékkel a fém dobozokat.
Ez a konzervdoboz nyitóval és perforált résszel ellátott volt,ami felnyitás után nem pengeéles szélű,tehát bátran adtam a gyerekeim kezébe.
Száradás után,különböző dolgokat próbáltunk bele,a részeket tönkrement könyv lapjaiból vágtuk ki ill. hajtogattuk.
A térbeli hatást úgy értük el,hogy dobozkarton darabkákat ragasztottunk az egyes elemek mögé.
Ha gyurmaragasztóval ragasztjátok,bármikor tetszőlegesen átrendezhető,variálható.
Ím egy kis nyár konzerválva 🙂 …
A TENGERPARTI GYEREKSZOBÁBA kerül.
Azt hiszem,ezentúl a halas dobozokat sem fogom kidobni!
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A fb.on is megtalálsz:
https://www.facebook.com/REtikul/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: