Tata közelében kerestünk olyan helyet,ami viszonylag közel van,de még soha nem jártunk ott.
Így találtam meg a szlovákiai Gúta települést,ami a sokat látogatott Komárnotól nincs is olyan messze(kb.25perc kocsival).
Szeretem azokat a helyeket,ahol régi tárgyakat őriznek,régi időket idéznek meg…egy-egy mesterséget,lakhelyet v.épp ez esetben malmot mutatnak be.A szlovákia.travel oldaláról ollóztam,az alábbi sorokat…
‘A a Délnyugat-Szlovákiában található gútai hajómalom az úszó vízimalom utolsó példánya, és Szlovákia egyetlen hajómalma. A malomban székel a Vízimalom Múzeum.
A Duna holtágán helyezkedik el a két párhuzamos csónakra felhelyezett, és a parthoz kikötött vízimalom. A csónakok nagyobbak az eredetieknél. A malom rekonstruált hasonmását a Komáromi Hajógyárban készítették el 1982-ben az egykori dunaradványi (Radvaň nad Dunajom) hajómalom mintájára.
Napjainban a malom elvileg működőképes, a valóságban azonban a holtág mozdulatlan állóvize miatt nem működik. Az objektumban az eredeti malom néhány komponense is megtalálható, amelyek egy kis történelmi kiállítás keretén belül tekinthetők meg. Érdekességnek számít például a 19. és a 20. század fordulójáról származó benzin aggregátor, amely egy kis mozdonyra emlékeztet, és állítólag a világ első mechanizmusai közé tartozik, amelyeknek köszönhetően sikerült gépen gyártani a halászhálókat.
A malomnak szilárd szerkezete van, hogy kibírja a tavaszi jeges hullámokat és a százéves vizet is. A malomhoz 86 m hosszú hídon át vezet az út, amely Európa leghosszabb faszerkezetű hídja. A malom a közkedvelt Kis-dunai vízi úton található. A Kis-Duna ága itt mindkét oldalról eltorlaszolt, s így a malom a vízen át nem közelíthető meg.’
Megérkezvén a holtág partjára,kicsodálkoztuk magunkat a lúdcsapat láttán,átsétáltunk a szépséges fa hídon,kedves kis zöld tér fogadott minket sok-sok árnyékos paddal,asztallal,kemencével és egy kis fogadóval…Én bevetettem magam a régi használati tárgyakat bemutató kiállításba…
A régi használati tárgyak..néhány részlet:
Kemence,árnyékos asztalokkal,padokkal…
A malomban magyar nyelvű ismertetőt hallgattunk…és megtudtuk,hogy Bécs és Budapest között több,mint 2000 hasonló hajómalom működött az 1800-as évektől,a legtöbb azonban tűz martaléka lett.A nagy konkurencia miatt,gonosz mód gyújtották fel egymás malmait.
Többnyire egy fix helyen álltak(kezdetben cölöpökhöz,később vasmacskával rögzítették),de szükség esetén leúsztatták a folyón,vissza pedig mindkét oldalt lovakkal vontatták.
A két malomkő(kb.50cm átmérőjű) 8-10perc alatt 50kg lisztet ‘termelt’…Állítható volt a két malomkő közötti távolság,így különböző típusú örleményeket kaphattak…a munkát szigorúan csak nappal végezték…mivel gyertyával világítottak este,a szálló lisztpor begyulladt volna.
Ha a közelben jársz,érdemes megnézni 🙂 !
A napot brinzás galuskával zártuk…
Köszönöm,hogy velem tartottál!
A fb.on is megtalálsz:
https://www.facebook.com/REtikul/