REtikül és ami belefér...

Táska sztori pár öltéssel

A táska ügy azzal kezdődött, hogy vettem a Pepco-ban 1490ft.-ért egy kerti párnát, olyan natúr verziót, kukorica csuhéból fonva, élénk pink volt a fogantyúja…de ez nem zavart, tudtam, hogy az úgy is lekerül róla.

Elég élénk a fantáziám, úgyhogy már akkor láttam egy vastag bőrövet is, ami a füle lesz…mert, biztos voltam benne, hogy erre nem fogok ráülni, sőt senki sem fog ráülni…ebből bizony táska lesz!

Régóta szerettem volna már egy nagyobb méretű kör alakú táskát.

Ennél olcsóbban és gyorsabban szerintem nem juthattam volna hozzá.

Vastag bőr öv akad otthon, ha látok egy-egy darabot pár száz forintért megveszem a turiban, pont ilyen célokra.

Már csak bontanom kellett!

1.Első lépésként felül kényelmes méretűre bontottam szét, ez lett a táska szája!

Persze utána jól eldolgoztam, levarrtam a nyílás két végét, nehogy szét bomoljon.

Kicsit meglepődtem a tölteléken.

Selejtes tányéralátétek voltak benne 😀 !

Nem is kevés!

11 darab, 7 szürke és 4 narancs színű.

Ugye mondanom sem kell, hogy ebből is lesz majd valami (mondjuk tányéralátét 🙂 )

2.Következő lépésként kerestem két vastag övet, az egyik a táska szára lett, a másik pedig a zárja.

A hosszabbik övet kettévágtam, pont a felénél, kilyuggattam előre, hogy a varrás könnyebb legyen.

3.Majd rávarrtam mindkét oldalra, jó erősen.

Fent a csatt részénél tetszés szerint állíthatom a táska fül hosszúságát, lehet egész rövid is(ütöttem rá még lyukat) és akár keresztbe is tehetem magamon.

4.A másik övet keresztbe ráerősítettem barna erős zsinórral több helyen., úgy hogy átfűztem a réseken és megcsomóztam belülről.

Az öv csatt részével tudom biztonságosan bezárni a táskát.

5.A belsejébe elegyengettem egy vászon bélést és a táska szájához hozzáöltöttem.

Ennyi 🙂 !

 

Köszi,hogy benéztél hozzám!

Az instagrammon is ott vagyok,örülök,ha meglátogatsz:

https://www.instagram.com/retikul_es_ami_belefer/

A facebookon pedig itt találtok:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

 

Kerti csap vájlinggal

Nem, nem csapot szereltem, az már rég kész…persze semmi flanc,csak olyan ‘célnak megfelel’ típusú…

azonban, valahogy hiányérzetem volt a környékén, no nem azért, mert szebbre, jobbra vágytam volna…

Gyerekkoromban a nagyszüleimnél is ott volt a kerti csap, mint minden falusi háznál…hokedli, rajta egy nagy fehér, zománcos vájling, mellette szappan és törölköző.

Ha nyáron, kinn a kertben mocskosra játszottuk magunkat, ott mosakodtunk le…ott mosta le nagypapám is, kertészkedés után a koszt magáról.Sokszor csak teleengedtük, a nap felmelegítette a jéghideg vizet benne és mi jól szétfröcsköltük vagy beleálltunk és tapicskoltunk benne.

Szóval ez sokszor eszembe jutott, ha a kerti csapra néztem…

Nemrégiben egy konténer tetejéről kimentettem egy nagy zománcos vájlingot, akkor már tudtam,hogy megcsinálom…

Előszedtem a lomizott kis négylábú valamit…ami pont aláfért,elfért ott a csap alatt…

…kicsit felújítottam.Visszacsiszoltam, majd a lábán a ‘papucsokat’ és a felső részét matt zománccal lefestettem.

A többi részét tung olajjal átkentem.

Rátettem a vájlingot és máris kész a kézmosó ‘állomás’…

Megyek is és lecsutakolom a nyakig sáros kölyköket 🙂 !

Az instagrammon is ott vagyok,örülök,ha meglátogatsz:

https://www.instagram.com/retikul_es_ami_belefer/

A facebookon pedig itt találtok:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

Köszi,hogy benéztél hozzám!

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!