Nem, nem csapot szereltem, az már rég kész…persze semmi flanc,csak olyan ‘célnak megfelel’ típusú…
azonban, valahogy hiányérzetem volt a környékén, no nem azért, mert szebbre, jobbra vágytam volna…
Gyerekkoromban a nagyszüleimnél is ott volt a kerti csap, mint minden falusi háznál…hokedli, rajta egy nagy fehér, zománcos vájling, mellette szappan és törölköző.
Ha nyáron, kinn a kertben mocskosra játszottuk magunkat, ott mosakodtunk le…ott mosta le nagypapám is, kertészkedés után a koszt magáról.Sokszor csak teleengedtük, a nap felmelegítette a jéghideg vizet benne és mi jól szétfröcsköltük vagy beleálltunk és tapicskoltunk benne.
Szóval ez sokszor eszembe jutott, ha a kerti csapra néztem…
Nemrégiben egy konténer tetejéről kimentettem egy nagy zománcos vájlingot, akkor már tudtam,hogy megcsinálom…
Előszedtem a lomizott kis négylábú valamit…ami pont aláfért,elfért ott a csap alatt…
…kicsit felújítottam.Visszacsiszoltam, majd a lábán a ‘papucsokat’ és a felső részét matt zománccal lefestettem.
A többi részét tung olajjal átkentem.
Rátettem a vájlingot és máris kész a kézmosó ‘állomás’…
Megyek is és lecsutakolom a nyakig sáros kölyköket 🙂 !
Az instagrammon is ott vagyok,örülök,ha meglátogatsz:
https://www.instagram.com/retikul_es_ami_belefer/
A facebookon pedig itt találtok:
https://www.facebook.com/REtikul/
Köszi,hogy benéztél hozzám!
