Vannak helyek, ahová visszatérünk…ez is olyan…
Mintha egy mesefaluba csöppennénk, Pátyon a pincesoron…Apró pincekapuk, mintha törpék házai simulnának egymáshoz az erdei úton és így ősszel a színek, a köd még varázslatosabbá teszi.
Kopott fa felületek,rozsdásodó kapupántok,kulcslyukak,lakatok,…kő,moha,sárga levelek.
Igazi töltekezős hely a magamfajtának.
A pátyi pincék többsége az 1800-as években épült. Volt, hogy a szőlőtermesztést keresztül húzta a filoxéra és a falusi házak kamráiként funkcionáltak a pincék…de most végigsétálva a levegőbe szippantva, megbizonyosodhattunk róla, hogy bizony sok helyen forrnak az új borok…visszanyerve a pincék eredeti funkciójukat.Szerencsére jó néhányat rendben tartanak, újítgatnak , bár a pár évvel ezelőtti állapothoz képest, néhányat sajnos beomolva találtunk.
Remélem jó kezekbe kerülvén egy-egy pince, ameddig csak lehet, fennmarad…
Csodahely…
Tarts velem az instagrammon is:
https://www.instagram.com/retikul_es_ami_belefer/
A facebookon pedig itt találtok:
https://www.facebook.com/REtikul/
Köszi,hogy benéztél hozzám!
Kriszti
