Gondoltam ennek a kis sámlinak jár egy röpke bejegyzés.
Annál is inkább,mert most próbáltam először a méltán híres Annie Sloan festéket.
A magyarpolányi alkotó hétvégénk során,Erika(Az Asztalom blog szerzője/festője),hozta a gyönyörűséges bőröndjét,telis tele festékekkel,ecsetekkel.
Az én sámlim,egy szinte mai darabnak számító natúr,sárga,vastagon lakkozott(ez így mind brrrrr…) darabként érkezett a helyszínre.
Én elsőre,simán nekiálltam volna,fáradságos munkával lecsiszolni róla a vastag lakkréteget.
Era megnyugtatott,erre semmi szükség!
Mehet rá a festék nyomban.
‘Kis’ hezitálás után kiválasztottam a két színt:cream és olíva.
Annyira nagy elánnal estem neki,hogy az eredeti állapotról nem is készült fotó…
de…
azért menet közben eszembe jutott ez…
így az ülőkéjét még natúr/lakkos verzióban elkaptam:
Első lépésként az egészet lefestettem cream színnel,két rétegben.
Száradás után,az alfelére festettem az olívát.
Majd szolidan visszacsiszoltam.
Itt kérem,komoly,koncentrált munka folyik 🙂 !
Köszi a képet Nikinek!
(Szépséges fotókat készít ITT megnézheted)
Ebben a változatban hoztam haza…de tudtam,még ez nem a végleges állapot.
Azt mondták,hogy olyan elegáns lett 🙂 …
no,de én nem annyira elegánsra akartam,
így aztán még csiszoltam egy keveset.
A végén a fantasztikus wax következett.
A szélein és itt-ott kapott egy kis umbra,antik pasztát(pentart).
Annyira szerettem csiszatolni,waxolni,hogy biztosan nem ez lesz az utolsó darab,sőőőt 🙂 !
Köszönöm Erika az útmutatást és a segítést!
A kis sámlinak nincs állandó helye(eddig sem volt),mindig oda kerül,ahol épp szükség van rá.
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A Facebook-on is megtalálsz.
