Azt szeretném megmutatni,ebben a bejegyzésben Nektek,hogy én miként ‘antikolok’.
A natúr fenyőnek is meg van a maga szépsége,de én valahogy az öreget jobban szeretem,amit már jól megrágott az idő vasfoga.
Van úgy,hogy nem találunk megfelelő régi darabot,az új pedig túl nyers,túl ‘steril’ a kívánt környezetbe…gondolok bútorra,dekorációra stb.
Egyszerűen öregbítsük meg ilyenkor ,a ‘fánkat’,egy csöppet!
Nálam így néz ki a folyamat…
Jelezném,hogy nem én találtam fel…előttem már jó néhányan kipróbálták ezen eljárást 🙂 …
Minden értelemben véve fenyőfán mutatom.
1.Van egy natúr fenyőfám,enyhén arannyal befuttatva.
2.Smirglivel lecsiszoltam az aranyos felületet,sőt még azon túl is,jól átdörzsöltem durva smirglivel,minél karcosabb legyen.
3.Aztán neki estem egy kúpos fogóval(éppen ez volt kéznél,erre jó bármi,ami hegyes).
Karcoltam,belefúrtam a hegyét,többször több helyen,több irányban.
(Feszültség levezetésre is kiválóan alkalmas…)
4.Aztán jött a festék.Akrilt(Pentart) használtam (mert az mindig van otthon),kétféle barnát,feketét,szürkét.
Gondoltam a repesztőt is kipróbálom,de az már sok lett volna…majd legközelebb.
Elkezdtem egy ronggyal beledörzsölni a festéket a mélyedésekbe.
Addig festékeztem,törölgettem oda-vissza,míg a kívánt hatást el nem értem.
Amikor megszáradt a festék,akkor imitt-amott visszacsiszolom(finom smirglivel vagy ehhümm körömreszelővel)
Max a végén egy kis wax (Pentart) rá és kész!
Hát én így öregítek fát.
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A Facebook-on is megtalálsz!
https://www.facebook.com/REtikul
