Igazából nincsenek szavak rá…Csoda hely,mindentől és mindenkitől távol.
Olyan volt,mint egy álom…
Álltunk és nem hittük el,hogy itt vagyunk…hogy egyáltalán van egy ilyen hely…nem is olyan messze tőlünk.
Legszívesebben magamhoz öleltem volna az egészet mindenestől,jó szorosan és el sem engedtem volna soha.
Az első perctől kezdve otthon éreztük magunkat…
Ritkán talál az ember olyan helyre,ami maximálisan,mindenben megfelel az ízlésének,ahol otthon érzi magát.
Körbenéz és úgy érzi,mintha álmodna…
Egy romhalmazból építették újjá,megmentették és most újra világít…
meleg otthonként szolgál,annak aki magának tudhatja..még ha néhány napra is…
Tele régiségekkel,melyek új életet kaptak.
Csoda…a legapróbb részletektől kezdve a tág környezetéig,ami körülveszi…a tengeri füvek,vadvirágok,lepkék,vízi madarak,felhők,halak,delfinek…és még mennyi,de mennyi minden…
*
****
Tenger.
Világítótorony.
Fények.
Színek.
Illatok.
Érzések.
Nap.
Víz.
Szél.
Levegő.
Szeretem.
Sok ilyet szeretnék még álmodni 🙂 …
Ha kíváncsi vagy..még több fotót találsz a másik blogomon:
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A fb.on is megtalálsz:
https://www.facebook.com/REtikul/
