REtikül és ami belefér...

---

Igazából nincsenek szavak rá…Csoda hely,mindentől és mindenkitől távol.

Olyan volt,mint egy álom…

Álltunk és nem hittük el,hogy itt vagyunk…hogy egyáltalán van egy ilyen hely…nem is olyan messze tőlünk.

Legszívesebben magamhoz öleltem volna az egészet mindenestől,jó szorosan és el sem engedtem volna soha.

Az első perctől kezdve otthon éreztük magunkat…

Ritkán talál az ember olyan helyre,ami maximálisan,mindenben megfelel az ízlésének,ahol otthon érzi magát.

Körbenéz és úgy érzi,mintha álmodna…

Egy romhalmazból építették újjá,megmentették és most újra világít…

meleg otthonként szolgál,annak aki magának tudhatja..még ha néhány napra is…

Tele régiségekkel,melyek új életet kaptak.

Csoda…a legapróbb részletektől kezdve a tág környezetéig,ami körülveszi…a tengeri füvek,vadvirágok,lepkék,vízi madarak,felhők,halak,delfinek…és még mennyi,de mennyi minden…

* 

**** 

Tenger.

Világítótorony.

Fények.

Színek.

Illatok.

Érzések.

Nap.

Víz.

Szél.

Levegő.

Szeretem.

 

 

Sok ilyet szeretnék még álmodni 🙂 …

Ha kíváncsi vagy..még több fotót találsz a másik blogomon:

Világítótorony reggel,délben,este

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

 

 

Mééééég egy kis nyáááár…

Nem tudom ki,hogy van vele,de nekem a nyarak mindig egy szempillantásnak tűnnek…

Olyan,de olyan hamar elszállnak…husss!

Aztán a nyári emlékeket szép sorjában elhelyezem a lakás különböző pontjain,hogy még tovább tartson,legalább gondolatok szintjén.

Ezt a világítótornyot egy régi ütött-kopott,bádog tölcsérből készítettem.

Sok magyarázni való nem szükségeltetik mellé.

Megtisztítottam,majd akril festékkel ráfestettem a mintát.

A teteje egy rozsdás csavar lett.

ím a képek:

Remélem ezzel a kis ötlettel egy kicsit másnak is meghosszabbítottam a nyarat!

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

Ha értesülni szeretnél a legújabb bejegyzésekről,kattints a Facebook-on is!

https://www.facebook.com/REtikul

Már az előző bejegyzésben leírtam,hogy nagy hatással van rám Kirsty Elson fantasztikus alkotó munkája.

ITT már írtam róla,sőt készítettem is ezt-azt.

Inspirációs alap számomra az alábbi ügyködésnél is…

Alapanyagok:

-uszadék fa(mi a Duna parton gyűjtöttük),

-vas alkatrészek(Papi fészeréből),

-ragasztó pisztoly,

-textil maradék,

-akril festék v. filctoll(pl.PentArt,Marabu,Posca)

Világító torony elkészítése:

Az uszadék fa két végét egyenesre fűrészeltem.Nagyon könnyen vágható.

A torony tetejének egy lánckereket választottam.

A közepébe is uszadékfa került,a kilógó részt lefűrészeltem.

Fentről pedig egy nagy szöggel rögzítettem.

A világító torony alja egy tönkrement fűnyíró dugattyú lett,amibe beleékeltem,majd bele állítottam az uszadékfát.

Régi kopott kötelet tekertem rá.

Két kis ablakot festettem rá.

Ím:

Vitorlás elkészítése:

A hajó aljába lyukat vájtam egy megfelelő méretű fúrófejjel:

Ebbe a lyukba állítottam az árbócrudat,bele is ragasztottam.

Kivágtam maradék csíkos anyagból a vitorlát,az aljába pácát fűztem.

Ráragasztottam az árbócrúdra.

Tetejére kis zászlót tettem.

Ím a kis tengeri idill,újrahasznosított anyagokból:

ITT pedig a tengerparti utcácskámat találod.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

Ha értesülni szeretnél a legújabb bejegyzésekről,kattints a Facebook-on is!

https://www.facebook.com/REtikul