REtikül és ami belefér...

Amikor a kezembe került a csipeszes izzósor,még nem tudtam,hogy összehozom a lomizott,régi kerettel.

Tudtam,hogy szeretném,de hogy hová…???…hát sokszor vagyok így.

Aztán a sufniban, bizony a régi,kopott ablakkeret két kézzel jelentkezett 🙂 …

Nyár közeledtével szeretem kicsit világosabbá tenni a lakást…lecserélem a párnákat,néhány képkeretet,képet kicserélek.

Így nem volt kérdés,hogy a képkeret  fehér lesz.

Két rétegben festettem le matt,vizes bázisú zománc festékkel.

Száradás után,pedig kicsit visszacsiszoltam.

Már csak a fotókat kellett kiválogatni,sok-sok emlék,amire igen jó ránézni.

Egyenlőre így néz ki..de biztos vagyok benne,hogy változni fog időnként,pl. gyerekmunkák,rajzok is kikerülnek rá.

Akár mehetne a tengerparti gyerekszobába is,de egyenlőre a nappali falára került.

Itt találtok még több ablak-keret-kép-keretet:

https://retikul.cafeblog.hu/cimke/kepkeret

Az instagrammon is ott vagyok,örülök,ha meglátogatsz:

https://www.instagram.com/retikul_es_ami_belefer/

A facebookon pedig itt találtok:

https://www.facebook.com/REtikul/

Köszi,hogy benéztél hozzám!

Ajándékba kaptam,ezt a szép,régi fűrészt.

Sokat nem gondolkodtam rajta,hogy miként hasznosítsam újra.

Mivel rengeteg fotónk van és a falak fő dekorációs elemei ezek,egy-egy különleges,egyedi képkeret mindig jól jön.

Így a fűrész is képkeretté lett 🙂 !

Semmit nem csináltam vele,a letisztogatáson kívül…hiszen gyönyörű használattól megöregedett színe van.

Fogtam néhány mágnest,a fém részére simán cuppan a képekkel együtt.

A fa részekre gombostűvel tűztem a képeket(mert a rajzszöget nem találtam).

Ennyi!Már kész is az egyedi keretünk!

Egyébként üzenőtáblának,a gyerekek rajzainak is kiváló lenne.Tehát egy újabb olyasfajta darab,ami nem állandó,variálható,alakítható kedvünk szerint.

ITT megtalálod az összes újrahasznosításból született képkeretemet.

A házikók elkészítését ITT leled.

A komódról pedig ITT olvashatsz.

Köszi,hogy benéztél hozzám!

A fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

Szeretem a képek kusza halmazát a falon…ha már összegyűlt az ember sufnijában egy csomó keret…kezdődhetett a kísérletezés…melyik keretbe,melyik kép kerüljön.

Közben eszembe jutottak a féltve őrzött konyharuháim,aminek annyira tetszett a mintája,hogy sajnáltam rendeltetésszerűen elhasználni.

Gondoltam kipróbálom a fotók hátterének,kicsit különlegesebbé téve azokat.

Ez lett belőle…

Simán beszabtam a keretebe a konyharuhákat,rá kerültek a képek,fehér kerettel(sima papírból vágtam ki).

A falon is mutatom!

De nemcsak a keretek -telistele emlékekkel- kerültek ám fel…mindenkiből egy kicsi.

Szögeltem fel régi lakatokat,kulcsokat,a dédipapa által írt házi áldást,fényképezőgépet,amivel a gyerekkori képeink készültek,sőt még egy versenyautót is 🙂 .

Egyszerű, gyors dekor…amíg nincs keret egy dobozkaton és két csipesz is megteszi 🙂 …

Ilyen lett egy sok-sok évet átölelő,emlékekkel teli fal,amire nekünk  nagyon-nagyon jó érzés ránézni!

Persze bármikor  változtatható,a képeket kicserélhetjük,bővíthetjük egyéb kincsekkel.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

Ez már sorban a harmadik ablakkeret,amiből képkeretet készítettem.

ITT az első számú.

ITT pedig a kettes számú.

Nagyon szeretek fotózni és én az a típus vagyok,aki elő is hívatja a képeit.

A sok képnek pedig keret kell!

Persze lehet venni is ,drágán szép rusztikus kereteket…de mennyivel jobb sk. elkészíteni!

Nagyon megörültem ennek a szép osztott ablaknak(köszi Ádi!)Egyértelmű volt,hogy képkeret lesz belőle.

Mivel az összes üveg ép volt benne és nem szerettem volna újra üvegeztetni,a festék eltávolítására hőlégfúvót nem használhattam.

Így aztán első lépésként hideg zsíroldóval leszedtem a festéket.

No,de azért senki se képzelje,hogy az csak úgy pikk-pakk megy…főként ennél a jó vastagon,többször mázolt keretnél.

Az úgy történt,hogy ráfújtam egyszer,aztán hagytam állni,úgy 20-30 percet,majd spaklival+ ronggyal toltam,töröltem az így elég gusztustalan,nyúlós festékes borzadájt.

Hihetetlen erős ez a szer,szinte folyós állagúvá alakította át a festék rétegeket.

Volt,ahol háromszor meg kellett ismételni ezt,hogy maradéktalanul lejöjjön a festék.

Szigorúan kesztyűben,szabad levegőn,távol mindentől és mindenkitől végeztem ezt a procedúrát.

A réz kilincseket átdörzsöltem ecet+só oldattal.

Szépen elő is villant a sárgás színe,de pár nap múltán újra oxidálódott.Ami nem baj,mert így talán jobban is tetszik nekem.

Azért pici helyeken,imitt-amott rajtahagytam egy kis festéket,hogy ne legyen túl steril…látszódjék,hogy ezen azért volt festék.

A festék rétegek alaposan megvédték a fát,így se szürkeség se antik színe nem volt a máz alatt.

Ilyen világos,’se színű’ fenyő került elő…

Ezért aztán egy sötétebb színű lazúrral átkentem,ami gyönyörűen kiemelte a fa erezetét és a göcsörtöket.

A képeket fotósarokkal ragasztottam fel,így hátlap sem kell hozzá.

Az eredeti elképzelés az volt,hogy lefestem vmi világos színnel és visszacsiszolom…de úgy megtetszett ebben az állapotában,hogy egyenlőre így hagyom,aztán egyszer,ha úgy tartja kedvem lehet,hogy átfestem.

Ím,ilyen lett…

Néhány fotó erejéig kivittem,a színe talán így jobban látszik.

 …és bent…

 Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul

Újabb  régi ablakkeret,képkeretté ‘avanzsálását’ mutatom.

(ITT megnézheted az elsőt.)

Ne várjon senki óriási átalakítást.

A kicsi keretet a Régi házból menekítettem.Talán a nagypapám eszkábálta…

Szerintem sok ember gondolkodás nélkül hajította volna a kukába.

Nekem annyira megtetszett,az esetlenségével,a színével egyetemben úgy ahogy volt.

Ahogy megtaláltam,tudtam,ebből képkeret lesz!

Ím,már alapos letisztogatás után:

Annyira tetszett a színe,hogy eszem ágában sem volt eltüntetni róla.

Drága festékből,hosszas kutyulgatás után sem biztos,hogy sikerült volna ezt a hatást elérni 🙂 .

Az idő alaposan antikolta,koptatta nekem.

Csupán,finom smirglivel megcsiszoltam óvatosan,azért,hogy a rárakódott kosz réteg  alól elővillanjon ez a szín.

A csiszolás után ‘felfrissült’ a keret.

Az üveg teljesen ép volt benne,így ezzel sem volt gondom.

A továbbiakban sem bonyolítottam túl…

A hátlapnak egy dobozkartonból vágtam ki megfelelő méretűt,épp akkorát,hogy pont belepasszoljon a keretbe,szorosan…így semmiféle hátsó megerősítés,rögzítés nem szükségeltetett.

Mi legyen a háttér,az alap amire a képek kerülnek?

Évekkel ezelőtt egy antikosnál vettem ezt a régi könyvet,’salátaként'(100ft),hiányos,szakadt lapokkal…direkt dekorációs célokra.

(Egyébként sajnálnék szétszedni egy teljességgel ép könyvet.)

Szóval a könyv lapjai kerültek a kartonra.

Ez a rozsdás, kis csavarantyú szerű fogantyú,hááát nekem nagyon <3 …

Meg ezek a rozsdás vasak rajta…fene az én ízlésemet,nekem ezek is nagyon tetszenek…

A csiszolás után bekentem egy kis selymes lakkal az egészet

…és hogy hová került?

Az előszoba fal fölé,ami egy régi spalettából készült.Bővebben ITT olvashattok róla.

A spalettán nyomokban megmaradt ez  a kékes-zöldes szín,ami a kereten is fellelhető,így szerintem jól össze passzolnak.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A facebook-on is megtalálsz!

https://www.facebook.com/REtikul

Már régebben készítettem ezt a képkeretet,egy kidobásra szánt ablakkeretből.

(Köszi Zsófi és Makesz,hogy inkább nekem adtátok!)

Nézzétek csak!

Szerintem érdemes volt megmenteni.

Az eredeti állapotról sajnos nem találom a fényképet,de valahogy így nézett ki…

…csak sötétbarna festékkel,vastagon lemázolva.

Alapos tisztítás,szárítás után,a festékrétegeket smirglivel(először durvábbal,aztán finomabb szemcséssel)ledörzsöltem.

Nem az egészet,hanem csak úgy,hogy imitt-amott kilátszódjon a fa erezet.

Hisz egyébként is barnás színt kapott volna.

Egy üveg volt ép benne,a másik kettőbe plexit vágtam.

A fotók alapjának erős kartont választottam,régi írásos csomagolópapír is került rá.

Ím,az eredmény:

A nagymamám derelyevágója is helyet kapott mellette.

Te is megmentetted volna?

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

Ha értesülni szeretnél a legújabb bejegyzésekről,kattints a Facebook-on is!

https://www.facebook.com/REtikul