Az úgy kezdődött,hogy az egyik kedves kolléganőm megkérdezte,hogy befogadnék-e két régi komódot…
Hát persze…két régi komód mindig jól jön!
Egyébként is szeretem a komódokat,meg a régieket is.
Praktikus bútordarabok,sok mindent elnyelnek és még sem azt a hatást keltik,mint egy nagy beépített szekrény,továbbá szerintem ezeknek a régi daraboknak lelkük is van…
Kezdve attól,hogy kézzel készültek,van bennük anyag és a faragásokat sem lehet csak úgy szív nélkül rájuk rittyenteni.
Szóval a komódok jöttek(pontosabban egy másik kedves kollégám hazaszállította nekem,kis teherautó kellett hozzá,mert elég méretesek),én meg majd elájultam mekkorák.
Az egyikről már írtam ITT,most jön az oroszlánlábú.
Alapos tisztítás után,saját keverésű festékkel festettem le.
A recept EBBEN a bejegyzésben található.
A változás annyi,hogy okker(köszi Bea!)színezőpasztát kevertem a törtfehérhez ill. fekete és barna akrilt a szürke árnyalat eléréséhez.
Visszacsiszoltam.
A végén ASCP wax zárta a sort.
Ilyen volt:
…és hát ilyen lett…
Lehet,ha nem épp ősszel festem más színeket kapott volna?
Még nem került a helyére,de ágyneműtartónak szeretném.
Ez úton is köszönet Katinak,hogy nekem adta és nem hagyta veszendőbe!
Köszönöm,hogy benéztél hozzám!
A fb.on is megtalálsz:
https://www.facebook.com/REtikul/
