REtikül és ami belefér...

Amikor az öreg házban pakoltunk össze,akkor találtam ezt a régi szaloncukros dobozt.

Benne selyempapírközé csomagolva néhány díszt.

Amikor kinyitottam,emlékek sora pergett le a fejemben és a szívemben.

Együtt Karácsonyoztunk mindig,az egész nagy család,a nagyszülői házban.

Angyalkák.

Csengőszó.

  Ajtónyitás….

és elvarázsolódva álltunk a csillogó fa előtt.

Énekszó.

Ölelés.

Ajándékok.

Aranyló húsleves.

Halászlé.

Nyugalom.

Nevetés.

Öröm.

Boldogság.

Egymásra figyelés.

Sok-sok közös játék.

Ezeket próbálom én is továbbvinni,hogy a mi gyermekeink is erre emlékezzenek,ha kinyitnak,majd harminc-negyven év múlva egy dobozt,amiben találnak néhány díszt…

Köszönöm,hogy velem nosztalgiáztál!

A fb.on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul/

Igazából nehéz leírni,hogy mi a szép egy régi konyhai reszelőben( azon kívül,hogy a nagymamámé volt)…

Egyszerűen tetszik,a formája ,az anyaga,a színe,amilyenre az idő festette.

Jó ránézni.

Kicsit másképp,de újra használatba vétetett.

Jól megsikáltam,rozsdátalanítottam és nem festettem még le…szerintem nem is fogom.

 Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A Facebook-on is megtalálsz:

https://www.facebook.com/REtikul

Újabb  régi ablakkeret,képkeretté ‘avanzsálását’ mutatom.

(ITT megnézheted az elsőt.)

Ne várjon senki óriási átalakítást.

A kicsi keretet a Régi házból menekítettem.Talán a nagypapám eszkábálta…

Szerintem sok ember gondolkodás nélkül hajította volna a kukába.

Nekem annyira megtetszett,az esetlenségével,a színével egyetemben úgy ahogy volt.

Ahogy megtaláltam,tudtam,ebből képkeret lesz!

Ím,már alapos letisztogatás után:

Annyira tetszett a színe,hogy eszem ágában sem volt eltüntetni róla.

Drága festékből,hosszas kutyulgatás után sem biztos,hogy sikerült volna ezt a hatást elérni 🙂 .

Az idő alaposan antikolta,koptatta nekem.

Csupán,finom smirglivel megcsiszoltam óvatosan,azért,hogy a rárakódott kosz réteg  alól elővillanjon ez a szín.

A csiszolás után ‘felfrissült’ a keret.

Az üveg teljesen ép volt benne,így ezzel sem volt gondom.

A továbbiakban sem bonyolítottam túl…

A hátlapnak egy dobozkartonból vágtam ki megfelelő méretűt,épp akkorát,hogy pont belepasszoljon a keretbe,szorosan…így semmiféle hátsó megerősítés,rögzítés nem szükségeltetett.

Mi legyen a háttér,az alap amire a képek kerülnek?

Évekkel ezelőtt egy antikosnál vettem ezt a régi könyvet,’salátaként'(100ft),hiányos,szakadt lapokkal…direkt dekorációs célokra.

(Egyébként sajnálnék szétszedni egy teljességgel ép könyvet.)

Szóval a könyv lapjai kerültek a kartonra.

Ez a rozsdás, kis csavarantyú szerű fogantyú,hááát nekem nagyon <3 …

Meg ezek a rozsdás vasak rajta…fene az én ízlésemet,nekem ezek is nagyon tetszenek…

A csiszolás után bekentem egy kis selymes lakkal az egészet

…és hogy hová került?

Az előszoba fal fölé,ami egy régi spalettából készült.Bővebben ITT olvashattok róla.

A spalettán nyomokban megmaradt ez  a kékes-zöldes szín,ami a kereten is fellelhető,így szerintem jól össze passzolnak.

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

A facebook-on is megtalálsz!

https://www.facebook.com/REtikul

Régi ládák,bőröndök ha mesélni tudnának…

Olyan jó érzés rájuk nézni…legalábbis én így érzem.

Ha a kezem ügyébe kerül egy,biztosan megmenekítem a kidobástól.

Van is belőlük már jó néhány 🙂 .

Egy csodaszép fa bőröndöt mutatok most,melyen nem sok változtatást eszközöltem.

Pici,formás,de a belseje borzalmas állapotban volt.

Azon kívül,hogy hosszasan napoztattam,szellőztettem a nyáron,alaposan kívül belül letisztítottam(ráfért).

A belső réteg papírokat kibontottam,már amely része hagyta magát.

A külsejéhez nem nyúltam az alapos tisztítást követően sem.

A tetején a három kopott matricát hagytam úgy,ahogy van,mert nekem nagyon tetszik rajta.

A belsejét viszont újra burkoltam.

A viszonylag erős csomagolópapírt tapéta ragasztóval dolgoztam rá a belső részekre.

Ím:

Mire térültem-fordultam már meg is telt a kedvencekkel…

…de ezt kisajátítom magamnak,a papír gyűjteményem fogom benne tárolni.

Ha tetszett,a Facebook-on is megtalálsz!

https://www.facebook.com/REtikul

Bár még nincs igazából őszi hangulatom…de egy-két jel,már igencsak az ősz felé mutat.

Emlékeztek még a lábasalátétre,amit a nagyszüleim padlásán találtam?

Nyáron így nézett ki:

Az előzményeket,azért itt is megmutatom:

Tehát erről a rozsdás,régi lábasalátétről van szó,amire a nagymamám rendeltetés szerűen rátette,a gőzölgő étellel teli lábast.

Letisztítottam és átfestettem fekete festékkel(tábla festékkel,mert csak az volt épp’ otthon).

Most a nyári ‘köves’ verziót,’ősziesítettem’.

Pár perc alatt megvalósítható.

Néhány szem dió,csipkebogyó és falevél kellett hozzá.

Ím:

Köszönöm,hogy benéztél hozzám!

Ha értesülni szeretnél a legújabb bejegyzésekről,kattints a Facebook-on is!

https://www.facebook.com/REtikul